Személyes határaink

 

A személyes határok megléte létfontosságú, de nem mindig könnyű őket kialakítani. Mégis, néhány hasznos tipp segítségével könnyebbé válik azok meghatározása és kommunikálása.

Gyerekkorunktól kezdve gyakran arra tanítanak bennünket, hogy alkalmazkodjunk minden helyzetben a környezetünkhözt, hogy mások kellemesebben érezzék magukat. Ez az üzenet néha hallgatólagos (mint például az iskolai öltözködési szabályok), néha pedig közvetlen (“Nem érdekel, ha nem akarod megölelni a nagyapádat, nem szép, hogy nem teszed!”), de az az igazság, hogy mindig ott van.
Így nem csoda, hogy néhányunknak nehezére esik megfelelő határokat felállítani, ahogy idősebbé válunk. Nem akarunk megbántani másokat, még akkor sem, ha az adott tett végső soron önmagunk megbántását jelenti. Fiatal korunktól kezdve arra tanítottak bennünket, hogy mások érzéseit helyezzük a saját szükségleteink elé olyannyira, hogy sokan nem is tudjuk a választ arra a kérdésre: „Mi a határ?” nem beszélve arról, hogyan kell felállítani őket.

Mik a személyes határok?
A személyes határok egyszerűen azok a határvonalak, amelyeket magunknak húzunk meg a másokkal kapcsolatos komfortérzetünk tekintetében.
Ezek a határok általában néhány konkrét kategóriába sorolhatók:
– érzelmi (saját érzelmi jóllétünk védelme)
– testi (fizikai terünk védelme)
– szexuális (szükségleteink és szexuális biztonságunk védelme)
– munkahelyi (megvédi azt a képességünket, hogy sorozatosan fennálló konfliktusok nélkül végezzük a munkánkat)
– anyagi (személyes tárgyaink védelme)
– időbeni (időnk használatának és az azzal való visszaélés védelme)

Valójában bármikor, amikor másokkal való kapcsolatról beszélünk, személyes határok övezik ezt a helyzetet.

Miért fontos az egészséges énhatárok felállítása?
Akár tudatában vagyunk saját vagy mások határainak akár nem, ezek léteznek. Az érzés az irányadó itt is, mint legtöbb esetben, és hosszú távon úgy teszünk jót magunknak, és környezetünknek is, ha beszélünk erről.
Mindannyiunknak megvannak a saját személyes határai, amelyekkel kényelmesen eligazodunk az életben és a kapcsolatainkban. A helyzet az, hogy nem mindenkinek ugyanazok a határai, és a legtöbb ember nem tudja kitalálni, hogy hol lehetnek a másik ember határai.
Ez különösen igaz azokra az emberekre, akiknek alacsonyabb az érzelmi intelligenciája (EQ). Az ő érdekük kimondottan azt szolgálja, hogy valaki világosan közölje velük a személyes határokat.

A határok felállítása egyszerűen arról szól, hogy kommunikáljuk a másik emberrel az egészséges interakcióra vonatkozó igényeinket. Nem mindig könnyű. Előfordulhat, hogy nem mindenki szereti vagy érti a határainkat vagy azok felállításának okait. De ha meg sem szabjuk ezeket a határokat, akkor biztosan nem várhatjuk el, hogy betartsák őket.

Gyakran bátorságra és erőre van szükség a határok felállításához és közléséhez, de ha ezt következetesen megtesszük, akkor nyugodtabban fogjuk érezni magunkat tudván, hogy az „interakciós szabályaink” már világosak. Mi kommunikáltuk a másik felé az igényeinket és ha valaki ezt követően úgy dönt, hogy megsérti őket, akkor jogunkban áll további távolságot teremteni magunk és az illető között.
Senkinek nincs joga átlépni a határainkat. De ezzel együtt azt is jó észben tartani, hogy nekünk – szintén – nincs jogunk rátaposni valaki máséra!

Tippek a személyes határok meghatározásához
A határok fontosak, de nem mindig könnyű őket felállítani. Az emberek gyakran nem tudják, hol kezdjék, vagy hogyan kommunikálják szükségleteiket másoknak.
Ha saját személyes határaidat keresed, érdemes először átgondolni, milyen típusú határokról beszélünk.
Érzelmi határok felállítása
Az érzelmi határok gyakran azzal függnek össze, hogy mások hogyan beszélnek és bánnak velünk társas interakciók során, és nem mindig gondoljuk úgy, hogy előre fel kell állítani őket, amíg valaki meg nem sérti az adott helyzetből adódóan.
Tegyük fel, hogy vitába keveredtél valakivel, és igen csúnyán szólt hozzád. Miután mindketten megnyugodtatok, próbáld meg ezeket a lépéseket, hogy tisztázd a helyzetet:
Menj oda hozzá
Kérd meg, hogy beszéljetek a vitáról
Vállald fel, hogy neked milyen szereped volt a félresikerült helyzetben
Mondd el nekik, hogy nem szeretnéd ha még egyszer így szólítana, és kérd meg, hogy a jövőben ne ereszkedjetek le erre a szintre.

Fizikai határok felállítása
Tegyük fel, hogy nem szívesen fogsz kezet találkozáskor. Noha ez általános társadalmi norma, sok oka lehet annak, hogy egy személy elzárkózik előle – különösen a COVID-19 világjárvány óta. Ez esetben a legjobb módszer az, ha még azelőtt kommunikálod az álláspontodat, még mielőtt az problémává válna. Ha új emberrel találkozol:
Ints neki néhány méter távolságból.
Mosolyogj, és mondd: “Nem fogok kezet, de nagyon örülök, hogy találkoztunk.”
Ne érezd szükségét, hogy bocsánatot kell kérned vagy magyarázkodnod kellene ezen felül.

Ugyanez a megoldás (azaz előre jelezni és szóban ki is mondani a kérésünket), más fizikai határokat érintő esetekben is működik, mint például amikor nem akarunk ölelést (egy meglehetősen gyakori határ), vagy ha olyan valaki érintene meg minket, akit nem ismerünk.

Akár, ha egy bevásárlóközpontban sorban állunk, nyugodtan megfogalmazhatjuk a következőt: „Kényelmetlenül érzem magam, ha az emberek túl közel vannak hozzám. Megkérhetem, hogy menjen kissé távolabb?”
Ne feledjük: a határok egészségesek, és nyugodtan mindeki megszabhatja a sajátjait.

Szexuális határok felállítása
Egy új intim kapcsolat megkezdésekor mindig jó ötlet erről is nyíltan kommunikálni a pároddal, hogy megismerjétek és megbeszéljétek egymás szexuális határait.
Egy ilyen jellegű beszélgetést elindíthatsz akár így is: „Alig várom, hogy megtegyem a következő lépést a kapcsolatunkban, de szeretnék egy pillanatra beszélni arról, hogy ez hogyan nézhet ki.”
Innentől kezdve kommunikálhatod azokat a dolgokat, ami számodra működik, és amiben nem vagy benne egy intim helyzetben.

Munkahelyi határok felállítása
A munkahelyi határok megállapításának legjobb módja az, ha már az első napok során meghatározzuk az alaphangot abban, ahogyan szakmailag viselkedünk. Fellépésünk, megjelenésünk, kommunikációs stílusunk mind-mind megalapozzák azt, ahogy a többiek viselkedni fognak velünk a későbbiekben.
Innentől kezdve a munkahelyi határok kezelése gyakran reaktív jellegű, azaz egy éppen megtörtént helyzetet kell megfelelően kezelnünk minél hamarabb. Például, ha egy kolléga a szavába vág egy megbeszélésen, később felkeresheti, és elmagyarázhatja neki, hogy ez miért volt elfogadhatatlan, és mire van szüksége a jövőben.
Ha van olyan kollégája, aki rendszeresen megszegi a határait a munkahelyén, ne habozzon bevonni a személyzeti osztályt a helyzet megoldásába.

Anyagi határok felállítása
Tegyük fel, hogy van egy lakóautód, amelyet egy közeli barátod szeretne kölcsönkérni egy kirándulásra a családjával. Örömmel adod nekik kölcsön a kirándulásra, de szeretnél megbizonyosodni, hogy kérésednek megfelelően használják majd és megóvják.
Ebben az esetben teljesen elfogadható, ha előre felvázolod a használat elvárt kereteit, utasításokat adva például a tisztításhoz és az általános karbantartáshoz. A jármű belsejében elhelyezhetsz írásos utasításokat, így azok mindig szem előtt lesznek a másik család számára is.

Időhatárok felállítása
Az emberek általában két kategóriába sorolhatók az időkezelés tekintetében: azok, akik mindenről elkésnek, és azok, akik csak elsőként érkezve érzik jól magukat.
Ha te az utóbbi típus vagy, érezheted úgy, hogy a késő fél csúnyán figyelmen kívül hagyja a határaidat. Ezt a kellemetlen helyzetet is fel lehet oldani:
– döntsd el, mennyi ideig vagy hajlandó várni a megbeszélt időponton túl
– nyugodtan menj el vagy mondd le az adott találkozót, ha az időpont már nagyon elcsúszott
Ha olyasvalakivel van dolgod, aki állandóan késik, előre közöld vele: egy bizonyos idő elteltével távozni fogsz. Természetesen próbálj meg nem vádlónak tűnni. Tartsd szem előtt, hogy ti ketten különböző személyiségek vagytok. Ne akard megváltoztatni őket, de időbeli határokat kell szabnod magadnak, hiszen nem várhatsz a végtelenségig a másikra.

Mi a következő lépés?
Előfordulhat, hogy bármennyire is nyíltan közölted a határaidat, valaki mégis átlépi azokat. Ebben az esetben saját döntésed alapján megszakíthatod a kapcsolatot ezzel a személlyel. Aki nem tiszteli a határaidat, az nem tisztel téged sem.
Természetesen ismerned kell a határaidat, mielőtt elvárod, hogy bárki is tiszteletben tartsa azokat. Tehát jó ötlet lehet, hogy rászánod az időt és akár le is írod, mik a te személyes határaid. Segíthet, ha végig haladsz a fenti kategóriákon, figyelembe véve azokat az interakciókat, amelyek a múltban kényelmetlenül érintettek, és hogy a határok megállapítása hogyan segíthetett volna. A legfontosabb dolog, amit észben kell tartanod, az az, hogy jogosan megszabhatod ezeket a határokat, és nem kell emiatt bűntudatot érezned.

A világ nem akkor lesz jobb hely, ha figyelmen kívül hagyjuk mások kényelmét szolgáló saját szükségleteinket – a veled törődő emberek tudni akarják, mire van szükséged ahhoz, hogy biztonságban érezd magad. De addig nem tudnak segíteni, amíg ezt te magad sem tudod, és nem kommunikálod feléjük ezen az igényeidet. 2. Mire jó az önismeret? Önbecsülés – mire jó, hogyan fejleszd