RED Páros mediáció – Siker story

 

1. Hogyan kezdődött a Ti RED-es történetetek, mikor, milyen problémával kerestétek fel a RED szakembereit?

Krisztián:
2020. nyarán kerestük fel a RED-et, kapcsolati elakadási problémánkkal: Hűtlen voltam a feleségemmel. Meg akartuk érteni a tetteim okát, meg akartuk találni egymás felelősségét a történtekben, s meg akartuk tudni, hogy akarunk-e fejlődni egymás mellett.

Virág:
Miután kiderült a férjem párhuzamos kapcsolata, kettő kérdésem volt:
Még tart-e?
Mit rontottam így el, hogy ez megtörténhetett?
Teljesen összetörve és semmit nem értve, sok sírás után úgy döntöttük, hogy megpróbáljuk megérteni mi ez a forgószél amibe belekerültünk. Akkor még nem tudtuk mire is vállalkozunk.

2. Hogyan találtatok rá a RED-re, miért ezt a helyet választottátok?
Virág: Én a munkám során találkoztam Gaál Viktorral, aki már akkor páros mediációk segítségével kísérte a párokat. Nekem ez a felállás, hogy mindkét résztvevőnek van szakembere, aki őt támogatja, nagyon tetszett. Így, amikor kifejezetten nehéz helyzetbe kerültünk, nem volt kérdés, hogy a RED-be megyünk.

3. Összefoglalva, hogyan fogalmaznátok meg, honnan hova jutottatok?
Virág: A vakságtól a megvilágosodásig. A tehetetlenségtől a cselekvőképességig. A játszmáktól a valós érzelmekig.
Krisztián: Megváltozott az életszemléletem. Megtaláltam a helyemet az életemben.

4. Nagyvonalakban hogyan képzeljünk el egy ilyen ülést?
Virág: A szobában négyen vagyunk. A két résztvevő egymással szemben ül és mellettünk, kicsit hátrébb ott ülnek a szakemberek. Valójában mi egymáshoz beszélünk és a mellettünk ülő szakemberhez. Ők azért ülnek ott és figyelnek minket, hogy ha helyzet alakul ki és valamiben nem értünk egyet, akkor segítenek letisztázni az információt, amit át szeretnénk adni egymásnak. Azaz első körben a kommunikációban segítenek, hogy valóban azt halljuk, amit a másik mondani szeretne és ne félreértések mentén haladjunk. Azt tanuljuk az ülések során, hogy hogyan beszéljünk az érzelmeinkről, a megéléseinkről, az igényeinkről és a szükségleteinkről.

5. Mi volt magatokkal, illetve a másikkal kapcsolatos legmeghatározóbb (pozitív és negatív!) felismerésetek? Hogyan segített a RED módszer abban, hogy jobban megértsétek magatokat és egymást?
Krisztián : A legmeghatározóbb élmény magammal kapcsolatban az volt, amikor elkezdtem valójában érezni. Érezni a társam fájdalmát, csalódottságát. Ekkortól kezdtem megérteni őt, s ekkor kezdtem megérteni magamat is. Megérteni, hogy honnan, milyen ingerekkel átitatott családból jövök, és megérezni, hogy hová is eljuthatok a társammal.
A feleségemmel kapcsolatos legmeghatározóbb felismerésem pedig az volt, amikor rájöttem, hogy megérteni akarja a tetteimet, és megtalálni a saját felelősségét azért, hogy támogatni tudjon engem, s ezzel bennünket.
A RED módszer nekem abban segít, hogy megismerjem az érzéseimet, és visszaszerezzem a gyermekkoromban elveszített önbecsülésemet.

Virág: Egész életemben azzal küzdöttem, hogy ugráltam a férfiak fején, miközben vártam az erős férfi jelenlétét magam mellett. Ebben érzek némi ambivalenciát. A RED módszerével megértettem a hozott mintáim hatásait mind az életemre mind a párkapcsolataimra vonatkozóan. Ráláttam, milyen nem akarok lenni és megéreztem, hogy ha nem a családi mintát és dinamikát követem, akkor olyan kapcsolatban élhetek, amire mindig is vágytam.
Abban segít, hogy végérvényesen leszámoljunk a kapcsolatot romboló játszmákkal, minden ki van pakolva az asztalra és ma már tisztán látjuk, hogy minden eszközünk megvan ahhoz, hogy ezeket megbeszéljük és együtt feldolgozzuk.

6. Egyéni és csoportos EQ tréninggel is kiegészítettétek a páros mediáció folyamatát? Ezek hogyan segítették, támogatták a páros üléseket?
Krisztián: Igen, mindketten részt vettünk csoportos EQ tréningen is. A csoportos tréningek az elakadásaink okainak felderítésére, megélésére, valamint a megoldásuk megtalálásában nyújtanak segítséget. Nemcsak a mi, hanem valamennyi résztvevő története közelebb tud hozni önmagunkhoz, a személyiségfejlődésünkhöz.

Virág: Az egyéni ülések során 90%-ban a férjemmel foglalkoztam. Így a páros mediáció mellett az egyénik során jöttem rá, hogy a fókuszom mindig a környezetemen van sosem magamon. Ez volt az egyik fontos felismerésem.
A csoportos ülések során, pedig az ősbizalom sérülésével foglalkoztam sokat, hogy én vajon zsigerből miért nem bízom a férfiakban…

7. Melyek voltak a folyamat legnehezebb, legmélyebb pillanatai vagy szakaszai számotokra? Ezeken a pontokon mi vitt tovább Titeket?
Krisztián: Számomra a legnehezebb pillanat az volt, amikor azzal szembesültem, hogy a viselkedésem, falsch motivációim, a gyermekkori traumáim fő okozói, a szüleim.

Virág: Amikor kiderült már a folyamat közben, hogy a férjem még nem érkezett meg a valódi fejlődés útjára. Én ott teljesen összetörtem és azt hittem feladom, mert azt gondoltam, hogy ő még a folyamat során sem volt őszinte. Hónapokra volt szükségem ahhoz, hogy megértsem milyen fontos fordulóponthoz is értünk mi akkor.

8. Mi volt a fordulópont?
Krisztián: A hibás működésem okának felderítése azért fordulópont, mert amint felismertem, azonnal szembe tudtam szállni vele.
Virág: Amikor a férjem megérkezett a folyamatba és az életembe, valósan, férfiként, apaként, társként amire mindig is vágytam.

9. Érzések, megélések szintjén mit emelnétek ki, mit adott számotokra a folyamat? Nektek személy szerint mi volt az, ami legtöbb erőt, támogatást adta ebben a nagyon nehéz és kritikus időszakban?
Krisztián: Engem érezni tanít. Elkezdtem érezni magamat: figyelem a reakcióimat bizonyos helyzetekben, hogy mit reagáltam volna korábban, s most hogy élem meg ugyanazt a helyzetet. Rengeteget tanulok..magamtól.
Érzem a környezetemet: a számomra fontos embereket, Virágocskát, a fiaimat. Máshogy viszonyulok hozzájuk.
Erőt számomra legtöbbször a visszajelzések adják (ezt sem tudtam régebben ;)). Főként a feleségem visszajelzéseiből, táplálkozom, de merítek erőt a saját reakcióimból is, tehát a saját viselkedésemet, s annak a pozitív lecsengéséből eredő dicsőséget is bezsebelem (fiaim, kollégák).
Virág: Számomra a folyamat esélyt adott egy olyan teljes és minőségében magas életre amit tudatosan élek és alakítok, felelősséget vállalok érte és nem a gyerekkoromban kialakult mintázatok lenyomatait taposom és követem.
Az ad erőt, hogy önmagamra találhatok. Támogatva, megértve és kísérve érzem magam ezen a nehéz, de “megéri” úton.

10. A mostani hétköznapjaitokban hogyan alkalmazzátok a páros mediáció során tanultakat, tapasztaltakat?
Krisztián: Minden elakadást, feszültséget azonnal megbeszélünk, a legrészletesebben. Erre nem sajnáljuk az időt. Néha még példálozunk a páros mediációkon elhangzottakkal.
Virág: Ha bármi bánt, vagy kétségek gyötörnek, vagy valami rosszul hat rám azt azonnal elmondom a páromnak és közösen keressük rá a megoldást és mögé nézünk, hogy vajon mi váltotta ki a rossz érzést. Nagyon élvezzük azt is, hogy azonnal vissza jelzünk a másiknak és nem megyünk be duzzogó gyerek énbe, hanem itt és most kezeljük a dolgot felnőttként. Tiszta beszéd, őszinteség és transzparencia.

11. Milyennek látjátok ma magatokat és egymást?
Krisztián: Ha a tükörbe nézek, már egy férfit látok, aki néha büszke magára.
Magunkat pedig egy elszánt párosnak látom, akik nem ismernek lehetetlent. A viccet félre téve: mindkettőnkben megvan a tisztelet a másik iránt, s mindketten, ha a helyzet kívánja, azonnal felvesszük a másik szemüvegét, s azzal nézzük a történteket. Nem vagyunk restek bocsánatot kérni. Ez manapság egyébként elég gyakran előfordul. 😉
Virág: magamat egy felnőtt, tudatára ébredt nőnek látom, akinek még nagyon sok dolga van magával, de legalább tudja az irányt.
A férjemet igazi férjnek és transzparens férfinak látom, aki mer beszélni az érzelmeiről és mer sírni, mer ember lenni. Nagyon büszke vagyok rá az eddig megtett útért, az elszántságáért és a kitartásáért. Szeretem megélni vele a fejlődésünk minden egyes közös pillanatát.

12. Hova szeretnétek még ezen a közös úton eljutni? Hogyan támogatjátok ebben egymást?
Krisztián: Ez a közös út már nem fog véget érni. Én nem tudom, hol van a fejlődésem vége, mármint, most hol tartok, az út hány százalékánál, annyit érzek csak, hogy nagyon nyitott vagyok a fejlődésre. A társammal megyünk szépen előre, türelemmel.
Virág: Miután valójában felnőttünk és le tudtunk válni a szüleinkről, ők nem igazán értik mi történik és nehéz a velük való kapcsolódás. Ez lesz az elsődleges a közös út során, hogy ebben együtt menjünk, kísérve egymást minden nehézségével és elakadásával. Ezen túl pedig mi szülőként szeretnénk tanulni a azokból a hibákból, amelyeket a mi gyerekkorunkban követtek el a szüleink. Közösen szelektálunk abból, amit kaptunk és közösen döntjük el mit viszünk tovább és mi az, amit végérvényesen leteszünk.

13. Kinek ajánlanátok a páros mediációt és mit üzentek azoknak, akik belevágnak?
Krisztián: Azoknak a pároknak ajánlom, akik szeretnének fejlődni egymásért.
Virág: Akik tisztán akarnak látni és érezni, tenni azért, hogy ne lecserélni, hanem megfejlődni kelljen.